A XXI. SZÁZAD KOMMUNIKÁCIÓJA Mobil információs társadalom
	A 21. SZÁZADI KOMMUNIKÁCIÓ ÚJ ÚTJAI Konferencia 2002. máj. 24-25. Magyar Tudományos Akadémia

Kedves vezérigazgató úr, kedves vendégeink, kedves kollégák, hölgyeim és uraim!

A Westel Mobil Távközlési Rt. és az MTA Filozófiai Kutatóintézete közös, a "A 21. század kommunikációja" címû interdiszciplináris kutatási programja 2001 januárjában vette kezdetét. Abban az évben több workshop-ot és két nagyobb konferenciát rendeztünk; jelen konferenciánk az elsõ, amely nemzetközi. Szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik a mostani eseményt lehetõvé tették. Elõször is, természetesen, külföldi elõadóinknak. Részvételük fontos lépést jelent a kutatási program tudományos kiszélesítésének menetében. Másodszor magyar projekt-társaimnak – kutatóknak és szervezõknek – , akiknek erõfeszítése és elkötelezettsége nélkül a program nem indulhatott volna útjára. Végül, de nem utolsósorban, a Westel-es kollégáknak, kezdeményezésükért, támogatásukért, és szellemi hozzájárulásukért. Köszönet kivált Sugár Andrásnak, érdeklõdéséért és nem szûnõ segítségéért.

A kutatási program korai szakasza a "mobil információs társadalom" megjelölést kapta, ez a formula úgy 1999 óta terjedt el. Most is használjuk projektünk weboldalán, ám egyre inkább arra jutunk, hogy igazából félrevezetõ. A mobil kommunikáció olyan jövõ felé mutat, amely a tudásról is szól, nemcsak az információról, s közösségekrõl is, nemcsak a társadalomról. Ami az elsõ megkülönböztetést illeti (ezt a történetet már elmeséltem tavaly kiadott köteteink egyikében is, de itt újra el kell mondanom), 2001. márciusi workshop-unkon a Westel távközléspolitikai ügyvezetõ igazgatója, Dr. Tompa Ferenc ingatta meg magabiztosságunkat, midõn emlékeztetett T.S. Eliot soraira: "hol a bölcsesség, amit elvesztettünk a tudásban; hol a tudás, amit elvesztettünk az információban?"

Eliot-ot visszhangozza John Naisbitt, 1982-es népszerû könyvében, a Megatrends-ben: a világ, írja, "fuldoklik az információban, de éhezik a tudásra". Naisbitt megfogalmazását sokan mások mellett Vartan Gregorian is átvette, egy 1992-ben tartott elõadásában. Gregorian –akkor a Brown Egyetem elnöke volt – elõadásában Carlos Fuentes-t is idézte, aki szerint "a modern társadalommal és a jelen civilizációval szembeni egyik legnagyobb kihívás, hogy hogyan változtassuk az információt tudássá". Gregorian arra a következtetésre jut, hogy az oktatás intézményeinek ma ügyelniök kell arra: "ne csak információt nyújtsanak, de annak párlatát is, tudniillik tudást".

Azon felfogás, hogy az "információ" valamiképpen alacsonyabbrendû a "tudás"-hoz képest, korántsem újkeletû. Az "informare" az olaszban, az "informer" a franciában s a "to inform" az angolban kezdettõl fogva hordozta a csupán partikuláris tudás átadásának konnotációját. Információval bírni annyit tett, mint részadatokat – egymással akár össze sem kapcsolódó részadatokat – tudni. Innen az "információ" szó használata bûnügyi, nyomozati, bírósági összefüggésekben. Ha Értekezés az emberi értelemrõl c. munkájában (1690) a filozófus John Locke a tudással és igazsággal kapcsolta is össze az információt (III.x.34), alighanem a fogalom lényegét ragadja meg az Oxford English Dictionary "to impart knowledge of some particular fact or occurrence" magyarázata, vagy a Larousse "informer quel-qu’un de quelque chose" fordulata.

Vagyis Theodore Roszak joggal írhatta The Cult of Information c. könyvében (1986 - magyar kiadás: Az információ kultusza, 1990), hogy gyermekkorában, a második világháborút megelõzõ években, az "információ" éppenséggel unalmas szó volt, amely a köznyelvben leginkább a tudakozódás és tudakozók kapcsán merült fel, s konkrét kérdésekre adott válaszokra vonatkozott, amelyek számok, nevek, dátumok alakját öltötték. Shannon és Weaver technikai információ-fogalmával, mely a The Mathematical Theory of Communication-ben (1949) került bevezetésre, s a számítógépek megjelenésével, félrevezetõ – és dicsõséges – szóvá is vált. Tisztázási kísérletekben persze nincs hiány. Daniel Bell ilyen kísérletet téve írta 1979-ben: "Információn a legtágabb értelemben vett adatfeldolgozást értek; az adatok tárolása, lehívása és feldolgozása mindennemû gazdasági és társadalmi csere lényegi eszközévé válik. ... Tudáson tények vagy eszmék rendezett halmazát értem, mely érvekkel alátámasztott ítéletet vagy kísérleti eredményt képvisel, s melyet valamilyen kommunikációs közeg útján, valamilyen rendszeres formában továbbítunk másokhoz."

Hadd foglaljam össze az eddigieket azzal, hogy a tudást alkalmasan tekinthetjük összefüggésekbe helyezett információnak. Elfogadott megállapítás mármost, hogy a mobil telefonokon át igényelt információ jellegzetesen helyfüggõ és helyzetfüggõ. Úgy tûnik tehát, hogy a mobil kommunikáció nem pusztán információt hoz létre, hanem eleve kontextusba ágyazott információt: vagyis tudást. Ez volt az egyik okom, midõn arra utaltam, hogy a "mobil információs társadalom" kifejezés nem egészen szerencsés. A másik ok:  a mindenütt jelenlévõ interaktív multimédiás, több csatornán egyidejûleg zajló kommunikáció – a ma mobil telefóniája – az emberi kommunikációnak éppen azokat a típusait látszik támogatni, amelyek a szociológia Tönnies óta szokásos zsargonjában inkább közösségekre, nem pedig társadalmakra jellemzõek.

1992-es, Az átlátszó társadalom címû könyvében Gianni Vattimo arra figyelmeztet, hogy aki a közösségiséget a korlátlan kommunikációval tekinti egyenlõnek, a közösség romantikus eszményét képviseli. Azt hiszem, óvó szavai eltúlzottak. Nyilván nem akarunk romantikus fogalmak áldozatául esni, s személy szerint én igencsak osztom Robert Edgerton álláspontját a Beteg társadalmak címû kötetében, ahol vitatkozik a történelem "elvesztett közösség" jellegû rekonstrukciójával, vagyis ama nézettel, miszerint a múlt "kicsiny, elszigetelt, homogén, népi társadalmai" kivétel nélkül "harmonikus közösségek" voltak. Ám egy dolog a primitív harmóniában hinni, s egészen más azt állítani, hogy a közösség és társadalom közötti különbségtétel módszertanilag hasznos, s hogy a különbségtétel alapjául éppen a kommunikációs mintázatok eltérõ volta szolgálhat a legkézenfekvõbben. Ezt a megközelítést választotta Karl W. Deutsch az 1950-es években, amikor a komplementaritás eredetileg kommunikációelméleti fogalmát a társadalmi kommunikáció kérdéskörére alkalmazta. Deutsch szerint – akinek nézeteire a magam holnapi elõadásában még visszatérek – a közösségeket a kommunikáció olyan mintázatai jellemzik, amelyek a különbözõ csatornákon át közvetített információ komplementaritásának magas fokát mutatják. Vagy, ahogyan Dewey oly emlékezetesen fogalmazott néhány évtizeddel korábban: "Több mint verbális kapcsolat van a közös, közösség, közlés-közlekedés között. Az emberek a közösen bírtak révén élnek közösségben; s a közösen birtokoltakhoz a közlés-közlekedés juttatja õket." Dewey azt is hangsúlyozta, hogy a közösségnek, annak úgymond "legmélyebb és leggazdagabb jelentésében", mindig "személyes, szemtõl-szembe közlésen-közlekedésen" kell alapulnia. A hangot, szöveget és mozgóképeket ötvözõ modern mobil multimédiás telefonokat Dewey minden bizonnyal a társadalmi kohézió erõsítésére kiválóan alkalmas eszközöknek tartotta volna. Hadd tegyem hozzá, hogy Dewey-nak kommunikáció és közösség közötti bensõ kapcsolatot valló álláspontját a jelenkori megismeréstudomány belátásai teljes mértékben megerõsítették. Robin Dunbar, egyik ma délutáni elõadónk híres könyvében meggyõzõen bizonyította, miszerint a nyelv kifejezetten a társadalmi kapcsolatok karbantartására fejlõdött ki, mint ahogyan ma is fõleg az emberi viszonylatokkal kapcsolatos információ cseréjére szolgál. A mobil telefon olyan világot hoz vissza, amely nagyon is megfelel antropológiai természetünknek: a mindenütt-jelenlévõ multimodális kommunikáció világát.

Így fest tehát ama megfontolások némelyike, amelyek nyomán felmerült bennünk a gondolat: a mobil kommunikáció emberi kihatásainak elemzését talán tudás és közösség, nem pedig információ és társadalom fogalmi keretében kellene folytatnunk. A mostani konferencia mobil megismerés és mobil közösség alapvetõ fogalmai köré szervezõdött. A mai nap elsõ elõadásai az egyre inkább úton lévõ közösségeken belüli némely új társadalmi és térbeli viszonyokra összpontosítanak. Ezt követõen azok a – változatlan és változó – kognitív képességek kerülnek tárgyalásra, amelyekkel ama mobillá váló közösségek tagjai bírnak, vagy bírni fognak. A holnap reggeli elõadások a kommunikáció különbözõ – szóbeli, képi, tudományos – vetületeivel foglalkoznak, az új mobil kommunikációs technológiák szemszögébõl tekintve.  Délután a két elsõ elõadás az új kommunikációs mintázatok emberi költségeirõl szól, a harmadik pedig – a számítástudomány nézõpontjából – ama költségek számítástechnikai eszközökkel elérhetõ csökkentésérõl. A konferencia olyan elõadással zárul, amely a politikai közösség tagjainak a mobil kommunikáció korában mutatott néhány nagyon új – és nagyon régi – viselkedési mintázatát érinti. A téma: a mobil telefon a 2002-es magyarországi választásokban.

A tervek szerint minden elõadást tizenöt percnyi vita követ. Remélem, élvezni fogják az elõadásokat s aktívan résztvesznek a vitákban. Köszönöm, hogy itt vannak, s érezzék jól magukat!